Bár a következő egyperces decemberben játszódik, karácsony éjjelén, most is tud talán adni valami pluszt, amely elgondolkodtat, felemel, érzéseket ébreszt. Jó szórakozást hozzá! :)
Angyal
Lassan, áhítattal rovom a karácsonyi díszbe öltözött város
utcáit. Szinte magába szippant a színes forgatag. Édes kürtőskalács illata
szálldogál a légben a csontfagyasztó hideget felforrósítva; színes égősorok
vezetik a vándorokat éjszakai utakon.
Az utcán haladó emberek arca pirospozsgás és a szeretettől
vidáman mosolygó, mintha ma éjjel,
karácsonykor, nem csak a város, hanem az emberek szíve is fényárba, díszes
ruhába öltözött volna. Minden egyes szívbe, még ha csak felszínesen is, de
beköltözött a szeretet legalább két éjszakára.
– Ma mindenki angyal! – Halványan elmosolyodok a saját
szarkasztikus kijelentésemen mulatva, és a lelkesen csacsogó embereket
kikerülve egy kisebb ajándékbolt felé veszem az utamat.
Céltalanul haladok a szépen mázolt mennyezetről lelógatott
fenyőágak alatt, szinte észre sem veszem, hogy az üzlet leghátsó sorába
érkezem, csak amikor egy kislány megtorpanásra nem késztet.
Nem több mint egy pillanat, mégis a szívembe zárom azt, amit
látok: a kislányka egy porcelánangyal törött szárnyait próbálja
visszailleszteni a helyére. Precízen, erősen koncentrálva próbálja az
angyalkáját meggyógyítani, hogy ismét egész legyen, hogy újra tudjon repülni a
szárnyaival. Szeretettel teli hangon suttog neki, hogy minden rendben lesz és ő
meggyógyítja a fájdalmát.
Az érzés, ami bennem kavarog a látványtól a szívembe mar,
mert az utcán érzett gúnyos gondolataim ellenére, megláttam őt.
Az igazi Angyalt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése