Néma vallomás

Vannak olyan pillanatok, amikor a szavak elfogynak, nem akarnak előbújni, vagy egyszerűen csak nem elegendőek egy érzés kifejezésére. Az érzésekről nagy általánosságban amúgy is elmondható, hogy megmagyarázhatatlanok és teljességgel kifejezhetetlenek csupán a szavak segítségével. Amikor érzésekről beszélünk  - barátság, szerelem, szeretet - akkor ezekhez a fogalmakhoz jórészt tettek párosulnak, mint például: ölelés, hallgatás, puszi, csók, kézfogás, közös álmodozás. Igen, a hallgatás is. Mert néha a csend, egy szerelmes tekintet, a kísérőszavak nélküli ölelés többet mond minden szónál. Nem kell ahhoz kiejteni a szavakat, hogy a magasztosabb érzéseket érezzük és viszonozzuk. Csak figyelni kell.

Hunyd hát le Te is a szemed, kedves olvasó, és képzeld el a pillanatot, amikor szavak nélkül tudatod valakivel: tiszta szívből szereted! 

Néma vallomás

Annyi mindent szerettem volna mondani. Szépet és jót, szerelmeset. Mégis. Most, hogy itt állok veled szemben alig karnyújtásnyira, a szavak nem akarnak jönni a számra. Csak állok tétlenül és várok, mozdulni nem bírok.

Régóta szeretném elmondani neked, hogy nélküled nem lenne értelme az életemnek, hogy a hűvös éjszakákon rád gondoltam, hogy meghalnék érted.

Szerettem volna elmondani neked, hogy te vagy a napsugár, a fény az életemben, hogy nálad jobb barátot keresve sem találnék, hogy tiszta szívből szeretlek.

Köszöntet szerettem volna mondani neked hogy vagy, hogy beloptad magad a szívembe, e helyett csak válladra hajtott fejjel zokogok és hevesen dobogó szívvel azt kívánom bárcsak örökké tartana ez a boldog perc.

Felemelem a fejem és tengerszín íriszeidbe nézve látom, küszködsz -, nem jönnek ajkadra az eddig ki nem mondott, eltitkolt szavak.

Feszengve nézek farkasszemet veled, nem bírom tovább a tétlenséget. El kell mondjam, hogy mit érzek. Tudnod kell, hogy mit érzek, el kell mondjam azt, amit már régóta sejtesz.

- Szeretlek - suttogom végül csendesen az arcodhoz közel és félek te nem így érzel. Várok, de nincs felelet, félő a szavaim elszálltak a hűs őszi széllel.

 Mélyen a szemembe nézve elmosolyodsz és összefűzöd ujjainkat. Nem válaszolsz vallomásomra, helyette lágyan végigsimítasz arcomon és ismét magadhoz ölelsz.

Szorosan ölelsz magadhoz, - érzem szíved minden egyes dobbanását,- bódult érzés lesz rajtam úrrá, érzem, forogni kezd velem a világ.

Érintésed nyomán a bőröm perzselni kezd, szívem gyorsabban ver, arcom kivirul - tisztán érzem néma vallomásod ellenére, őszintén, szívből szeretsz…