Jó szórakozást hozzá! :)
Vendetta a Kossuth utcában
– Meghaltál. Végre kimúltál! Végre látom a halott,
szőrös, ronda tetemed!
Igen, rólad van szó, te, minden lében kanál, provokáló
féreg. Te, aki elcsábítottad tőlem Őt, akit mindennél jobban szeretek. Rólad,
aki galád módon megvontad tőlem a folytonos figyelmét és szeretetét, holott én
tudvalevőleg százszor, sőt ezerszer jobb vagyok nálad! De nem! Nem lesz ilyen
többé! Véget vetettem az uralmadnak! Nincs többé hatalmad felette! Mától fogva
csak az enyém! Az enyém!
Nem lesz már soha többé olyan nap, hogy téged
mindenhová hurcolász engem meg kint hagy a nappaliban egyedül, magányosan,
azzal a pár darab újsággal, ami lefoglalhatja a figyelmem. Megszűnt ez a mai
nappal!
És soha, de soha többé nem kell attól szorongjak, hogy
a merev, szépen megtervezett gombtekinteteddel engem pásztázol, mintha csak azt
sugallnád ezzel is felém: – Ő engem szeret! Én fontosabb vagyok neki! Te csak
másodrangú vagy!
Nem kell ettől féljek, ugyanis már nincs szemed! Eltüntettem,
hogy még holtodban se lásd Őt! Nem érdemled meg! Egyedül az egyik füledet
hagytam meg, hogy halld, amint azt mondja nekem:
– Oh, köszönöm, Nyuszikám, hogy megmentettél ettől a
szőrös borzalomtól!
Mert csak ennyit érdemelsz. Egy nyamvadt fület! Ennél
még egy picivel sem többet. Már csak a tetemed kell eltüntessem, mielőtt
észreveszik, hogy mit tettem.
De oh, mi ez? Mi ez az éktelen zaj? Ne, elkéstem! Itt
áll velem szemben Ő, és meredten, enyhe borzadállyal az arcán figyel. Már csak
két lépés, már csak egy enyhe lélegzet, és eldől a sorsom, de addig is
cselekszem. Egy utolsót tépek a megmaradt csoffadt füleden, hogy érezd, most
már tényleg véged.
Már hallom is. Már hallom is a dicséretet, amit
hősöknek szoktak regélni az elejtett vad tetemén…
– Negrittóóóóóóó! Köpd ki annak a kurva mamusznak a
fülét! Hallod? Istenem, ez az idióta kutya szétrágta a kutyás mamuszom! Bátyus,
segíts!
– Látod, balfék? Már kurva is vagy! Győztem!
Még azt sem érdemled meg, hogy távozóban kiadósan
oldalbapisáljalak. Pedig megérdemelnéd… (ahogy állítólag, én is a verést…)
Ez nagyon tetszett. :) Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy a kutyánk hogyan látja a világot. A miénk pl. állandóan hordozgatja a cipőket, bár bántani nem szokta őket szerencsére.
VálaszTörlés