Meow!
Akarom mondani: Üdv néked, Vándor!
Nem tudom, hogy számodra mennyire lehet érdekes vagy szórakoztató a személyemről olvasni (gondolom abszolúte nem), de azért megkísérelem magam bemutatni, hátha azért mégis megyek vele valamire.
A nevem, úgy gondolom, felesleges lenne leírni még egyszer, hisz a főoldalon ott van, így csak az írói álnevem tüntetném fel, amely a Pelargonie. A jelentése németről magyarra konvertálva annyit tesz: muskátli, amely virágnyelvet azt jelenti: butaság, ostobaság, finomság, felsőbbség, béke, a melankólia virága. Egy picit, azt hiszem, beletrafáltam a névválasztásba. Hogy miért mondom ezt?
A műveimre sokszor használom azt a jelzőt, hogy piciny ostobaságok, a pillanatnyi elmezavaraim eredményei, melyek nem többek holmi csecsebecséknél. Nézi őket az ember, forgatja, tüzetesen vagy kevésbé tüzetesen szemrevételezi, majd, vagy megragad benne a látvány, vagy elfelejti. Az már más kérdés, hogy ezek az értéktelennek tűnő kis alkotások, néha többet hordoznak magukban annál, mint amire az ember úgy az első pillantás alapján számít, pont, mint az egyszerűnek tűnő, jelentéktelen muskátli. A muskátli, amely a népi virágnyelv alapján olyan, akár egy megcsalt asszony: áll az ablak párkányán, és reménytelenül vár valamit vagy valakit, ha közben kettéhasad a szíve, akkor is. Azt hiszem, ezen utolsó mondat elég jól jellemez engem is.
Aki tőlem olvas, az ne mindig számítson habos-babos történetekre, ne várja, hogy egyfolytában folyni fognak a nevetéstől a könnyei, mert bár vannak ilyen műveim is dögivel, valahogy a lelkületemhez közelebb állnak a melankolikus megnyilatkozások. Valahol a szívem mélyén olyan vagyok, mint egy muskátli: reménytelenül várok a csodára, még akkor is, ha ez a várakozás roppantmód szentimentális.
Az elvontságot félretéve, el tudom még magamról mondani, hogy nagyon durva verziós könyvmoly, őrült macskás nő, animefan és egyetemista vagyok, emellett elég régóta foglalkozom az írással, így azt hiszem kis mértékben amatőr író is. Az elmúlt négy-öt évben számos irodalmi (könyvkiadók, irodalmi magazinok és alapítványok, színházak, különböző társaságok által kiírt) pályázatot megnyertem már, sőt, egyszer még voltam olyan elvetemült is, hogy műfordításra adtam a fejem, majd valami csoda folytán nyertem azon a pályázaton is. A szabadidőmben (amely mostanában eléggé megcsappant), ha tehetem, lektorálok néhány kedves barátomnak, emellett az egyetemi lap főállású főszerkesztője és lektora (olvasószerkesztő) vagyok egyben, így szabadon szadizhatom a szerkesztőség tagjait (muhaha).
A műveimről így zárásként. A Líra menübe kerülnek fel lassacskán a verseim, a Próza részleg szerintem egyértelmű, hogy mivel fog gyarapodni, a Blackcherry menü alatt a Naruto témájú fanalkotásom fog publikálásra kerülni, amelyet egyébként elértek az "Ahol még íróként megtaláltok" menüpont alatt. Néhanapján könyvajánlók is lesznek a Könyvajánló menüpont alatt.
Ha ezen felül bármilyen kérdésed, kérésed, óhajod, sóhajod lenne, akkor ne habozz nekem írni!
A cicaisten kísérjen utadon! Meow: Pelargonie (^.^)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése