Másfél éves kihagyás után, azt hiszem, ildomos volt már ide visszatérnem. Nagyon sok dolog történt velem az elmúlt időszakban, értve ezalatt azt is, hogy születtek új műveim, elkezdtem egyetemre járni, és nekiálltam megírni életem első fanfictionjét Naruto témában. A régi posztokat le fogom szedegetni, helyette a már feljavított-kijavított műveimet fogom felpakolgatni, beleértve ebbe a fanalkotást is.
Remélem, olvasás után hagytok nyomot magatok után!
Nem húznám tovább az időt, első bejegyzésként fogadjátok szeretettel az egyik versemet, amelyet nem olyan rég írtam. :)
A tegnapután mindensége
Vártam hogy
mehessek de sohasem tudtam
Előre lépve csak
a sárga lámpák villogtak
Gúzsba kötve
lebegek a volt trauma tengerén
Hipotézisek
esője hordja az életem
Minden egyes
darab múlt idejű létigéjét
Ha valaki
szeméből lélekvért is csaltam
Csak látni
akartam annak ártatlan tisztaságát
Esőben táncolva
színtelen íveket akartam
Roppanó
csontmáglyán mágiát dalolva
Átokszókat űztem
a semmi mindensége felé
Táncot jártam az
elmúlt álmok tetején
A vágy pórázán
belém mart az aranylövött feledés
Pocsolyába
léptem de már észre sem vettem
A testen átrepül
egy idegen érzés
De a szem soha,
már soha sem rebben
Láblógatva a
felhők szélén lebegve
Őszintére sírtam
a hazudozók lelkét
De én magam
voltam a legnagyobb hazug
Farkassá váltam
- cafatokra szaggattam
A lelkem
üvegcséjét a fekete ablakban
Vártam hogy
mehessek de sohasem tudtam
Előre lépve csak
a sárga lámpák villogtak
Bekeretez ez a
fojtó-üres üveg
Maga alá temet
ez a tegnaputánsüveg.
2014. december
Legyen szép napotok, kísérjen utatokon a cicaisten! Meow! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése