Tizenkét sor arról, hogy milyen, amikor egy pillanat alatt dől össze benned az, amelynek a felépítéséhez napok, hetek, hónapok, évek kellett. Nem ragoznám tovább, hogy miről szól ez vers, csak olvasd el, és élvezd, érezd, értékeld: a sorok végül maguktól beszélnek majd neked.
Legyen szép napod!
Üdv.: Pela
Tizenkettő
Széllel
szállva,
Halálra
váltan,
A
hidegtől remegek.
Felém
nyújtod
A
halállal sújtó
Jeges
kötelet.
Ékesen
szólva
Átkokat
szórva
Feltéped
szívemet.
Csak
intesz hátra
Hogy
hulljak által
Kárhozott
szívemmel.
Esetleg, ha tetszett, szívesen olvasnám a véleményed. Akkor is, ha éppen nem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése