A lepke és a tűz
1. Keringőzik
Lágyan táncol
A fénye meleg
Oda láncol
Suttogva
Pattogó izzás
Őrülve
Reppenek immár
A lobogó
Gyönyörű véghez
Eggyé
Leszünk
A sötétben
Sziszegő
Lánghamu marad
Könnyezve jő
Majd elapad
Új anyag
Születik benne
Örökös reppen
Az estben
1. Reppen
A titkos ara
Vonzom
A sugarammal
Táncolunk
Bűvös táncot
Furcsa varázs
Oda láncol
Nem lehetne
Mégis repül
Meg fog
Égni itt belül
Vele együtt elégek
Újjá válva
Egészen
Fellebben majd
A hamu
Végtelen
Lesz majd a tanú
2013. november 30.
Ez nagyon szép. :) Főleg a szókincse tetszik meg tényleg nagyon dallamos. Csak kicsit nehézkes lenne elszavalni a vesszők hiányában, hiszen minden sor áthajlik, és levegőt nem tud venni közben, aki esetleg felmondaná, mert ugye a vesszőknél az ember szünetet tart, itt pedig abszolút nincs írásjel. Persze egyedi a maga módján, úgyhogy ha ebből a szempontból nézem, eredetit alkottál. :)
VálaszTörlésEz a vers nem szavalásra íródott, bár, hogy ellentmondjak neked, felhozok egy példát. Guillaume Apollinaire-t ismered? Ő volt az a fantasztikus francia író-költő, aki a központozás hiányát bevezette a versek világába, ami annyit jelent, hogy a verseiben tulajdonképpen, ha van egy pont vagy másféle írásjel, az is csak a mondat végén. Az volt az indokolása, hogy nem az írásjel teszi verset, hanem a szavak jelentése, a belevitt érzelmek. Ezzel együtt tudok érteni. Mert egyébként írásjel nélkül is érzékelni lehet, hogy hol vannak azok a bizonyok szerkezeti egységek, ahol levegőt kell venni stb. Így igazából nem alkottam eredetit, mert ugye ott volt ez a francia, és az őt fordító magyar írók (Szabó Lőrinc többek között) is előszeretettel alkalmazták ezt a költői eszközt.
VálaszTörlésKöszi szépen, hogy írtál! :)
Az említett költőket természetesen ismerem, csak úgy tűnik, nem eléggé. Sajnos nem rémlett, hogy van náluk is ilyen, de ezek szerint használják ők is ezeket az elemeket. :/ Mindegy, attól még érdekes. :)
VálaszTörlésHa majd behatóbban tanulmányozod őket, fel fog tűnni. Amikor anno emelteztem magyarból, nekem is akkor tűnt fel. Az egyik legnagyobb boldogságom az volt, amikor sorra fedeztem fel a művek közti evokációkat és az intertextualitás különböző formáit. Kicsit perverz, tudom, de nem veszélyes. :D
TörlésKöszönöm a kedves, dicsérő szavaidat! :)