Mindenki életében eljön egyszer az a pillanat, amikor rájön: nem az a fontos, hogy lehozz egy csillagot az égről neki, hanem hogy megmutassad: melyik a legfényesebb pont az égen, és miután felragyog a mosolya, együtt csodáljátok azt.
Tudod, az éjszakai égbolt végtelenségében felragyog a szerelem örök csillagzata. Csak hunyd le a szemed, és lásd magad előtt azokat az apró, fénylő pontokat.
A verset, a Kiscsillag zenekar Sirály című száma ihlette. A bejegyzés végén meghallgatható a dal.
Csak
pár centire…
Perzsel
Lobban
Lángol
Elég
Egyszerre
kín s szenvedély
Örökre
szenvednék.
Csak néhány
centire ülünk a parttól
Kinyújtom kezem:
csillagos végtelen
Álmodozó fejem a
válladra hajtom
Meglátom a
csodát: a gyönyörű, féktelent.
Elrepül felettünk
az idővel egy madár
Megremeg a
szívem, átélem a mesét:
Kezeid súlyától
eleven a világ
S Te életre
kelted a csillagos estét.
Felnyújtod a
kezed, de nem érsz az égig,
Mégis láttatod a
fénylő kis pontokat!
Érzem a
lelkemben, de megkérdezem mégis:
Hogy lehet az
Egyetlen, ebben a pokolban.
Szemeink
találkoznak – kimondatlan szavak
Ismerjük mélyen
a Sorsunk fonta mesét:
Összekötött
életek – a lelkem nálad marad
Valami rejtélyes
mindig húz s von feléd
Ismeretlen,
veszélyes, instabil, de csoda,
Pusztító és teremtő,
egymaga a vég
Vénusz száll
felettünk, de nem láthatja soha
A végtelen
előttünk milyen megejtően szép.
2013. 01. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése