Meow!
Üdvözlök Mindenkit, Pela vagyok, és ez itt "Az őrült macskás nő showja" (nem csinálja rendesre az idézőjelet a blogger, bocs!), egyenes, élő adás, közvetlenül az ágyamból!
Kezdődik az adás. Csapó egy.
Lelki - és érzelmi állapotomat tekintve, jelenleg pont annyira szeretek mindenkit, mint amennyire eszelős tekintete van ennek a drága léleknek, ezen a lenti képen, tehát nagyon, ha ez nem lenne egyértelmű.  |
Na, a helyzet az, hogy azért írok, mert mostanában minden teljesen összejött. Értem ezalatt azt, hogy az egyetemi lap főszerkesztője és lektoraként, annyi munkám van, mint az egész egyetemet működtető titkársági apparátusnak, plusz a dékánnak, ami azért elég szép teljesítmény, tekintve, hogy csak egy nyamvadt kari szervről van szó, én meg egy apró porszemnek számítok a gépezetben. Megbeszélésről rohanok interjúzni vagy interjút adni, dirigálok, irányítok, egyeztetek, ütlegelek, vezetem az íróimat, javítom a cikkeket, tárgyalok a fél világgal, agyérgörcsöt kapok a bejövő cikkek helyesírásától, futom a köröket, hogy az íróim megtanuljanak rendesen írni, amely úgy tűnik, életem egyik legnagyobb kihívásának ígérkezik. Egyébként emellett minden héten, fixen írok három zh-t, tehát a tanulmányaimat sem hanyagolhatom el, ahogy a háztartást, a barátaimat, és a saját macskámat sem... Ha az elmúlt egy hónapban érzett őrületet kellene jellemeznem egyetlen egy képpel, és a mostanra beállt, szó szerint kiégett fáradtságot, ezt a képet választanám, itt lent: |
Sajnálatos (lehet, hogy nem mindenkinek), de így még a Blackcherry-re sem jut szinte semmi időm, pedig a vázlatom az egész 6/3-ról megvan már, ráadásul szemszögek szerint részletesen kidolgozva. (Itt leragadtam a feltöltéssel az ötödik fejezetnél. Blehh.)
Hogy érzékeltessem: akárhányszor leülök írni, csörög a telefonom, hogy valami gond van a kari lappal; hogy mennem kellene ezt és ezt elintézni, szintén a lappal kapcsolatban; hogy menjek már el azt a nagyon fontos, de unalmas interjút elkészíteni, vagy vonszoljam el magam a szintén fontos megbeszélésre; hogy "Mi a fene az a publicisztika, és nekem mi közöm ehhez az újság írójaként?"; hogy már hat teljes órája el lettek küldve nekem a cikkek, és egy dög vagyok, mert még nem javítottam ki, hogy...
Szóval túl sok a dolog, túl kevés az idő, túl nagy a nyomás, túlontúl régen volt egy nyugodt, majdnem stressz-nélküli percem.
A legviccesebb egyébként az volt, amikor elaludtam a notebookom felett, és Deidara szövege ez lett: "nvjkdahgéijreahgoíqaékljvygéoepb." /Idézet vége/
Tehát, a lényeget egybefoglalva: igyekszem a Blackcherry 6/3-at mielőbb befejezni, és a blogot sem hanyagolni, ha már sokan megtiszteltek a megtekintésekkel, a véleményekkel, a kedves szavakkal, a támogatásotokkal, akár itt, akár privát üzenetben!
Szeretlek, imádlak, csókoltatlak titeket!
Üdvözlettel:
Pelargonie
U.i.: Legközelebb fogjon le valaki, ha éjfélkor jutna eszembe bejegyzést írni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése