Úgy tartja a mondás, ha hozzáérsz egy lepke szárnyához, az meghal. Ez nem csak mondás, hanem színtiszta empíria. De mi van akkor, ha a te szárnyaidtól lesz valakinek pillangóporos az ujja? Mi van, ha a te ujjaid által hal meg egy bizonyos lepke?
Reppenj velem a versembe.
Pillangószárnyak
7 Egy kis pillangó rászállt a vállamra
Megfogtam
reptettem szárnyára vigyázva
Nem
akartam megtenni de végül megtettem
Szárnyához
értem – a Mennyekbe reptettem
6 Hozzám repült bizalommal
Szeretettől
bizakodva
De
háló volt a kezemben
Enyészetbe
temettem
5 Hívogattam magamhoz
A
felállított falamhoz
Hogy
segítsen felépítnem
A
lelkem burkát szívemben
4 Jött felém – szinte szárnyalt
Nem
foglalkozott az árnnyal
Ami
a testemből nőtt ki
Velem
bujkált ő is
3 Lepkehálóval kergetett ábrándok
Fekete
szárnyakkal eltűnnek mellettem
Árokparton
ülve egyre csak kárálok
Odajönnek
hozzám – mégsem repkednek
2 Bezártuk egymást a masszív falakkal
Erős
az akarat de az ingó talapzat
Megindult
alattunk – rekkenő szempár –
Alattomos
dühvel megöltünk egymást
1 A napsütötte vidékek felett
Magányos
sötétség lebeg
Megölve
az icipici virágot
A
benne rejlő hatalmas világot
0 A virág és a pille násza
Hangtalan
néma mégis szép
Valóra
vál mindkettő álma
Homokszem
pattan – mozog a gép
2013.
augusztus 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése