2015. április 3., péntek

Pillangószárnyak

Úgy tartja a mondás, ha hozzáérsz egy lepke szárnyához, az meghal. Ez nem csak mondás, hanem színtiszta empíria. De mi van akkor, ha a te szárnyaidtól lesz valakinek pillangóporos az ujja? Mi van, ha a te ujjaid által hal meg egy bizonyos lepke?

Reppenj velem a versembe. 



Pillangószárnyak

7   Egy kis pillangó rászállt a vállamra
Megfogtam reptettem szárnyára vigyázva
Nem akartam megtenni de végül megtettem
Szárnyához értem – a Mennyekbe reptettem

6   Hozzám repült bizalommal
Szeretettől bizakodva
De háló volt a kezemben
Enyészetbe temettem

5   Hívogattam magamhoz
A felállított falamhoz
Hogy segítsen felépítnem
A lelkem burkát szívemben

4   Jött felém – szinte szárnyalt
Nem foglalkozott az árnnyal
Ami a testemből nőtt ki
Velem bujkált ő is

3   Lepkehálóval kergetett ábrándok
Fekete szárnyakkal eltűnnek mellettem
Árokparton ülve egyre csak kárálok
Odajönnek hozzám – mégsem repkednek

2   Bezártuk egymást a masszív falakkal
Erős az akarat de az ingó talapzat
Megindult alattunk – rekkenő szempár –
Alattomos dühvel megöltünk egymást

1   A napsütötte vidékek felett
Magányos sötétség lebeg
Megölve az icipici virágot
A benne rejlő hatalmas világot

0   A virág és a pille násza
Hangtalan néma mégis szép
Valóra vál mindkettő álma
Homokszem pattan – mozog a gép

2013. augusztus 23.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése