Egy kis szösszenet a forró nyári estékre. :)
Estelle
Végre
egyedül vagyunk. A csend, amely a nappalira telepszik, nem túl kellemes, nekem
mégis megfelel. Elégedetten nézek körbe a kis birodalmamban, amelynek minden
egyes zegzugát ismerem, majd a tekintetem lassan az övébe mélyesztem.
Aggodalmas, mély ráncok jelennek meg a homlokán, ahogy próbálja állni a
tekintetem. Olyan meredten és
mozdulatlanul bámuljuk egymást, mintha azon versenyeznénk, ki bírja tovább
fenntartani ezt a cseppet sem kellemes szemkontaktust. Végül én nyerek.
Bosszúsan fújtatva fordítja el az ablak felé a fejét, miközben egy hatalmasat
sóhajt.
Felállok
a padlóról, ahol eddig a kényelmes szőnyegen üldögéltem, és helyet foglalok a
vele szemközti dohányzóasztalon. A mozgásra reagálva, rám emeli a tekintetét,
nyomon követi a szemével, ahogy leülök és kényelmesen elhelyezkedek.
–
Ideje már, hogy úgy beszélgessünk, mint felnőtt
férfi, a felnőtt nővel. Éretten,
megfontoltan, körültekintően, tányérhajigálás nélkül – kezdek bele a kellemesnek cseppet sem
ígérkező beszélgetésünkbe, mire felkapja a fejét.
–
Estelle, én úgy érzem, hogy te utálsz engem…
–
És mégis miből jöttél rá, te észkombájn? Abból, hogy akármikor hozzám érsz,
felképellek, vagy abból, hogy a közeledbe sem megyek, ha te a könyéken tartózkodsz?
–
Tudod, a tekinteted, olyan a legtöbbször,
mintha nem is tudom…
–
Neked, meg mégis, mi bajod van a tekintetemmel? Én igenis, hogy szépen tudok
nézni a gyönyörű macskaszemeimmel! Nem mindig szoktam ám gyilkos pillantásokat
vetni az emberekre! Ezt csak te érdemelted ki, te, semmirekellő gazember!
–
Olyan érzésem van legtöbbször a közeledben, mintha egy rossz anyóssal lennék
összezárva, egy nagyon szűk, meglehetősen levegőtlen helyre!
–
És egy anyós tud ilyet? – nevetek fel kárörvendően, majd a kezébe marok, hogy
érezze a szeretetem.
–
Mégis mi ütött beléd, az Isten szerelmére?! Hogy lehet egy ilyen gyönyörű
teremtés, mint te, ennyire agresszív és erőszakos? Hát tényleg ennyire
antiszociális vagy, te szerencsétlen?!
–
Antiszociális az édesanyád bőrbugyogója! Én igenis rendelkezem szociális
érzelmekkel, de nem a te irányodban fogom őket kamatoztatni!
–
Tudom, hogy akkor kerültél közelebb hozzá, amikor én nem voltam itt, mert…
–
Mert épp más nőkkel múlattad az időded, te mocskos pernahajder…
–
Igazából hagyjuk, miért nem voltam itt, de a lényeg az, hogy most már én is itt
vagyok. El kell fogadnod, hogy már kettőnknek kell osztozkodni rajta és a
szeretetén! Kompromisszumot kell kötnünk, hogy békében megférjünk ebben a
lakásban, te meg én.
–
A béke alatt mit értesz?
–
Én nem foglak téged kihajítani mellőle az ágyból, nem teszlek ki az udvarra és
nem rúglak le a kanapéról, cserébe te nem harapsz, rúgsz, karmolsz és pofozol
fel, ha meglátsz és odakerülök melléd!
–
Hogyan egyezkedhetnék veled, amikor úgy utálsz, ahogy én téged?
–
Tudom, hogy nem túlzottan kedveljük egymást, de…
–
Ha ő is képes egy ilyen állatot szeretni mint te, akkor talán én is el tudlak
kegyességből viselni téged…
–
Ő szeret mindkettőnket, így nekünk is meg kell békélnünk egymással!
–
Azért a miheztartás végett közölnöm kell
veled, hogy engem kismilliószor jobban szeret, mint téged…
–
Épp ezért, áll az alku Estelle?
–
Estelle?
–
Bocsánat, Elle! Szóval szent a béke?
–
Szentnek nem szent, mert lehet, hogy véletlenül kitépem a szíved a
helyéről, átharapom-karmolom az ütőered,
vagy a szemeddel fogok gombfocit játszani az éjszaka közepén a fényesre
csiszolt parkettán, de azért egy részleges békében kiegyezhetünk. Itt a kezem,
nem disznóláb!
–
Drágám – szólítja meg a fürdőszoba ajtajából Dant, a gazdám, Eileen – te mégis
mit csinálsz a macskával? Már legalább tíz percre furcsa nyávogást hallok
felőletek, most meg a mancsát fogod,
anélkül, hogy valamelyikőtök vérezne.
–
Á, semmiség. Inkább öltözz, hogy odaérjünk időben az előadásra! – néz rá
bárgyún azzal a kaján tekintetével, majd ugyanilyen intenzitással rávillantja
mind a harminckét fogát, amiből hamarosan – lévén, semmiség az alkunk csupán –
csodaszép nyakláncot fogok magamnak fűzni, csak jöjjön már el végre az este…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése