Egy kis hangulatvers még 2013-ból. Illik a mostani hangulatomhoz, életérzésemhez is. Remélem tetszeni fog. :)
Ikarusz dala
7 A madarak csak ki-be szállnak
De
otthonra sosem találnak
Repdesnek
csak ide-oda
Otthont
ád az otthontalan
6 Ő kelyhet kínálna de valamiért
A
madarakat vonzzák a klisék
Így
oltár lesz belőle – nyílt csoda –
Felkínálja
testét –
Madár
reppen tova
5 Emlékszem a testemre
Melyre
hínár ragadt
A
tó fenekére szegezve
Tiszta
lelkemre sár tapadt
A
rothadással kísérve
A
világosság árnyai
Sötétben
kísértnek
Szűnös
szüntelen
Visszamászok
a tóba én
A
bűnös bűntelen
4 Kifeszített tótükörben látom
Ahogy
messze magamtól ott állok
A
lelkemtől szigetelve
A
Mindenséget hitegetem
Hogy
az a kettő ott én vagyok
De
oh a madarak mily vakok
Hogy
közben így belém repülnek
Majd
a tó felszínén mélyen elmerülnek
S
dolga végeztével – hopp – tovaszállnak
A
tótükör s a lelkem
Üresen tovavárnak
Talán
a semmiért
3 Szalagok közt táncolva
Nem
számít a magasság
A
testekre láncolva
Függ
a fájó magabiztosság
Hogy
a szalagok végül megölnek
Pihe-puha
súllyal örökre befödnek
2 Az enyészet vonzásában
Haldokló
lelkem
Felbukkan
a tó vizén
Egy
percre megreked
A
tajtékzó habok között
Felbukkanó
lidércek úsznak
A
rezgő vízirózsák mögött
S
eggyé válnak ismét velem
A
kárhozat kapuján átlépve
A
lelkem jóságos része
Tovalebben
1 Sötét Ikaruszként repkedve
Feljutok
a magas
Égig
– a fellegekbe
Táncot
járni
Az
égő Nappal
Megégő
szárnyaim
A
pokolig űznek a
Mélybe
taszítanak
Hogy
eljárjam a végső táncot
Holddal
szeretkezve csontig
Marjam
a feszítő láncot
Hogy
fel tudjak reppenni a
Magas
égig
Fehér
Ikaruszként
Lelketlen
életem eldobva
Ismét
tudjak élni
De
hiába!
Gyenge
testem porrá zúzza
A
felkelő Nap sugára
Már
hiába reppenek
Poromat
elnyelik az
Izzó
fellegek
0 Forró keresztek nyomják a vállamat
A
test poshadó börtönébe
Belök
a kiáltások bánata
Szabadulni
már sosem lehet
Felfal
a keresztek enyészete
Csontig
zabál a fájdalma
Kereszthalált
haló
Kárhozott
ártatlan
Nem olvastam még el az összes versedet, de eddig ez tetszik a legjobban. Nagyon találók a költői képek, a ritmussal sincsen baj. Talán, ha nagyon kötekedni akarnék, akkor azt mondanám: egy kicsit hosszúra sikeredett, de ez nem feltétlen baj, csak a mai világban az emberek túlnyomó többsége sajnos az egyre butább s rövidebb írásokat kedveli. Ennek ellenére hülyeség volna alkalmazkodni hozzájuk. Remélem, találok még olyan verseket itt, amik ugyanúgy gazdagok az ilyen szép költői képekben.
VálaszTörlésAz Ikarusz dala, a negyedik verseskötetem első ciklusának a nyitódarabja. Remélem tudsz követni. :D Ezzel a negyedik kötettel nyitottam egy új érát a költészetemben, kicsit változott a stílusom, a kifejezésmódom, a költői képek használata, és tulajdonképpen az egész személyiségem. Hatalmas nagyot újítottam. Azt hiszem, az Ikarusz dala ciklusom versei alkotják az eddigi írói pályafutásom legjobb verseit, ezek a versek jelentik a csúcsot. Ehhez a ciklushoz tartozik a A tükörfelület alatt című versem is. A ciklus többi tagját majd lassacskán feltöltöm. Ha felkerül egy újabb darab, azt úgyis meg fogod ismerni a hasonló jegyek miatt. :)
TörlésNos, a kritikád. Örülök, hogy jónak találod és elnyerte a tetszésedet, és nem, nem fogok alkalmazkodni a lebutultakhoz. Nem nekik írok, hanem nektek és önmagamnak, önmagamért, a lelki békémért.
Köszönöm a dicsérő, kedves szavakat! :)
Most egy nagyon egyszerű közhellyel élnék: ami jó, az jó. :) Amúgy meg tényleg nem érdemes az "alacsony tömeghez" alkalmazkodni. Elsősorban nem nekik, hanem önmagunknak kell megfelelnünk, én úgy gondolom. Várom a ciklus többi verseit is.
Törlés