Halálkeringő

A Napraforgó kötetem (első verseskötet) Csak egy fejezet ciklusának második verse a Halálkeringő. A vers igaz történeten alapul, igaz érzelmekből fakad. Nem tudom mit is mondhatnék még, így a mondandóm tovább fűzését a versre bíznám. :)

Halálkeringő

Fekete tollpihe suhan át az égen,

Eszembe jutnak a régi emlékek.

Apám kezét fogtam, szorongattam karját,

Nyomunkban járt, üldözött, a borzongató halál.

Karmazsin pillangó reppen át az éjen,

Lidérces álom jő, nyomorultabb élet.

Mosolyog a halál, vígan dalolászik,

Árnyékos zegzugából lopva előmászik.

Bús csalogány hangja hallatszik az éjben,

A Halál közeledik pompás úri kénnyel.

Életed ma véget ér - elvisz tőlem téged,

Apám nélkül meghalok, véget ér az éltem.

Szabad sólyommadár szálldogál a légben,

Visszahangzik a temető, bong a csendességben.

Magam előtt látom apám békés arcát,

Egy sírhant fölé görnyedek - itt alussza álmát.

Szürke félhomályba rejtőzik a táj,

Súlytalan támolygok, álomkép csupán.

Lidérces álmomból ébredve nézek a falon át,

Fájdalmas kínok közt sikítok – nem bírom tovább.

Keserű könnycseppek folynak le arcomon,

Csak az Elmúlás tudja jól, mily nagy a bánatom…

Hűvös szellő támadt, érzem, mindjárt vége…

Keringőzik a Halál – táncot jár a széllel…

2010. szeptember 23.